Női termékenység
Terhességi tesztek története
Terhességi teszt létezett már az ókorban is, hiszen akkor is szerették volna tudni a nők, hogy lesz-e babájuk. A terhességi teszt ugyan másmilyen volt akkor, mint most. Kevésbé adott megbízható eredményt, ám a terhességi teszt eredményének tudatában mégiscsak jobb volt a nőknek akkor is, mint ahogyan most is. Ők valószínűleg hitték azt, amit az akkori “műszer” mutatott, más választásuk nem nagyon volt.
Azt nagyon jól megérezték az akkori tudósok (már az ókori Egyiptomban is), hogy a terhesség meglétének korai bizonyítása a női vizelet vizsgálatával történhet. Az elmúlt századokban odáig fejlődött a tudomány a terhesség tesztelését illetően, hogy a békát, mint “műszert” használták. Nevezetesen arról van szó, hogy a béka bőre alá tesztelendő vizeletet juttattak. Amennyiben a nőnemű békánál peteérés következett be, úgy a terhességi teszt pozitívnak minősült, azaz az a hölgy, akinek a vizeletét a béka bőre alá fecskendezték, az bizony terhes volt. Ha hím béka volt a tesztelő, akkor nála a hímivarsejtek szaporodása esetén pozitív terhességi tesztről beszéltek.
Az a típusú terhességi teszt, melynél a hölgyek otthon, saját vizeletükből viszonylag könnyen meg tudják állapítani a terhesség meglétét, vagy éppen azt, hogy nem áll fenn náluk a terhesség ténye, csak az 1970-es évektől vált használatossá.
Többféle terhességi teszt van forgalomban, vannak drágább tesztek, olcsóbb tesztek, érzékenyebbek, és kevésbé érzékenyek. De az otthoni terhességi tesztek mindegyike a vizeletből mutatja meg az eredményt. Van olyan terhességi teszt, ahol bizonyos mennyiségű vizeletbe kell mártani a tesztcsíkot, míg van olyan típusú teszt, ahol a megfelelő helyre kell csepegtetni a vizeletből. Egy a lényeg: ha öt perc eltelte után két csík jelenik meg a teszten, akkor az a fennálló terhességet jelzi.