PCOS és meddőség

Tracie Wrightnál 15 éves korában policisztás petefészek szindrómát diagnosztizáltak. Az orvosok már akkor felkészítették rá, hogy szinte nulla az esélye annak, hogy valaha is természetes úton teherbe eshet, ő azonban mégis bízott abban, hogy megtörténik a csoda.

Tracie és párja, Paul 1993 őszén házasodtak össze és azonnal szerettek volna kisbabát. Hét éven át próbálkoztak természetes úton, de az asszony azonban nem esett teherbe. 2000-ben úgy döntöttek, megpróbálkoznak a mesterséges megtermékenyítéssel. A petefészek működését stimuláló gyógyszerekre azonban a nő szervezete rendkívül rosszul reagált. Az orvosok figyelmeztették, hogy az életét kockáztatja, ha folytatja a kezelést.

A házaspár ezek után többé nem próbálkozott mesterséges eszközökkel, valahol talán már fel is adták. Ám 2006-ban Tracie egy nap rosszul lett a munkahelyén, a vizsgálatok pedig kiderítették: gyermeket vár. Csakhogy a 11. héten elvesztette a magzatot. „Borzalmas volt, összetört a szívem. Már azt hittem, eljött az idő, végre gyermeket szülhetek. Millióhoz egy volt az esélyem, hogy anya lehetek, és ez is elveszett” – mondta az asszony a Daily Mailnek.

Így viszont már egyértelmű volt, hogy képes teherbe esni, ami öt újabb év után megismétlődött. A 20. heti ultrahangon még minden rendben volt, s kiderült az is, hogy kisfiút vár. Négy héttel később jött az újabb rossz hír: az asszonynál veseelégtelenséget diagnosztizáltak. Joshua végül a 27. héten, mindössze 90 dekás súllyal világra jött. „Feküdtem az intenzív osztályon és képeket hoztak róla. Emlékszem, annyira büszke voltam! Az orvosok azt mondták, nagyon jók a túlélési esélyei.”

A kisfiú 32 napos korában azonban hirtelen válságos állapotba került, az orvosok szerint egy ritka bélbetegség támadta meg. „Minden olyan gyorsan történt. Hat órán keresztül keményen harcolt, aztán a karjaimban örökre elaludt. 17 évet vártunk a fiunkra, és ennyire hamar elveszítettük. Bár csak 32 napig lehettem anya, sohasem felejtem el Joshuát. Minden egyes pillanat becses a számomra, amit vele tölthettem.”

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) az egyik legjobb példa arra, hogy a meddőség kezelésében a magányos szakemberek kora lejárt, hiszen szakmai összefogás nélkül lehetetlen egy ilyen összetett problémát hatékonyan kezelni. Mint minden esetben, itt is az a legfontosabb cél, hogy a jövendőbeli édesanya egészségét a lehető legjobban helyrehozzuk, hiszen így lesz a legnagyobb az esélye annak, hogy egészséges gyermeke születik.  Maga a szindróma egyébként rengeteg nőt érint, ugyanis a probléma gyökere egy olyan hormonrendszeri betegség, amely világszerte a becslések alapján mintegy 5-10 millió nőt érint, és a női meddőség hátterében is igen gyakran szerepel.

Az első lépés a PCOS pontos diagnózisa, amelynek előjele lehet az ovuláció hiánya, a rendellenes, vagy hiányzó menstruáció (amenhorrea), az elhízás, a férfias jellegű szőrzet és a kopaszodás megjelenése, illetve maga a meddőség is. Hüvelyi ultrahang vizsgálat segítségével pedig egyértelműen igazolható, hogy a petefészkek megnagyobbodtak, és számos kis tüsző (6-10 mm) található bennük a petefészkek széli részein.

Ha a PCOS már igazolódott, akkor több lehetőség közül választhatunk, hogy milyen módon segítsük a baba megfoganását. Ezekben az esetekben a páciens is sokat tehet azért, hogy megnövelje az esélyeit, például dietetikus segítségével megfelelő étrendet alakíthat ki, amely szintén kedvezően hathat a gyermekvállalásra. A PCOS kezeléséhez emellett mindenképpen érdemes endokrinológus segítségét kérni a gyógyszeres kezelés felállításában, illetve ún. laparoszkópos beavatkozással, a petefészek-drilling technikával is javítható a petefészek állapota.

A fenti eset szomorú, de szemléletes példa arra is, hogy sok esetben több egészségügyi probléma állhat a meddőség hátterében. Itt is elképzelhető, hogy a PCOS mellett esetlegesen genetikai betegség is szerepelhet, vagy egyéb nőgyógyászati megbetegedés, ezt azonban csak további szakmai vizsgálatokkal és más szakterületek specialistáinak bevonásával lehet eredményesen igazolni.

Összességében fontos a pozitív hozzáállás, de semmilyen esetben nem érdemes hét évet várni, ha valakinél késik a gyermekáldás, hanem a pár mindkét tagjának érdemes kivizsgáltatnia magát. Ezt már számos kutatás igazolta, sőt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kimondja, hogy egy év rendszeres, fogamzásgátlás nélküli nemi élet mellett be kell következnie a vágyott gyermekáldásnak.  – tudhattuk meg Dr. Vereczkey Attilától, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet meddőségi specialistájától. [harmonet.hu]